Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


technológia

A történet az 1940-es évek végén kezdődött. Ekkor a repülés- és a kibontakozó űrtechnika olyan gyártástechnológiákat igényeltek, amelyekkel bonyolult felületeket nagy pontossággal lehet előállítani. További igény volt a reprodukálhatóság, több azonos termék gyártása. Ezt gazdaságosan már csak gépi megmunkálásokkal lehetett elérni, mivel a jól képzett munkaerő precíz kézi munkája lassú és drága volt.

A szerszámgépek addig a sorozatgyártásban mechanikus pályavezérléssel dolgoztak. De a különféle vezértárcsák és célszerszámok csak nagy sorozatokban voltak gazdaságosak. A fejlődésnek az elektronika nyitott új utat. Megjelentek a relék, a tranzisztorok, az integrált áramkörök, a különféle ki- és bemeneti egységek, adattárolók, szenzorok – és a gépek már programozott pályán mozgatták a szerszámokat és a munkadarabokat. Természetesen a gépek mechanikus elemei is fejlődtek, a precíziós golyósorsók, a szánrendszerek, az útmérők, a különféle hajtások, motorok és a szerszámok is.

Ma visszatekintve úgy is tekinthetjük ezt a folyamatot, hogy a szerszámgépek és a számítógépek egybeépítése, azaz a számjegyvezérlés, az NC technika sikeres volt.

A fejlődés nem állt meg. Az új technológiák az ipar minden területére betörtek és egyre integráltabb rendszerek fejlődtek ki, melyek a termelés egyre nagyobb szegmensét fogták át. Ma már az egész gyártási folyamatot felhasználóbarát szoftverekkel le lehet fedni. Az ötletek felvázolása, a részletek kidolgozása, a tervezés, a méretezés, a 3D-s számítógépes modellek megalkotása, a prototípus gyártás, a módosítások, a gyártás tervezése és programozása, a gyártás, az ellenőrzés és a karbantartások is számítógépes segítséggel történnek.

Új eljárások és anyagok jelentek meg, váltak gazdaságossá, a lehetőségek megnyíltak. Ma egy ötlet megvalósulását alig kötik gyártástechnológiai akadályok. Az ipari felhasználás kiváltsága is megszűnt.

2011-et írunk…